2017. augusztus 5., szombat

Miért válhat egy ország terrorista célpontá?


A katonai műveletek elméletével foglalkozó kutatók jelentős része már sok évtizeddel ezelőtt a következőképpen deffiniálta a háborút: A háború a politika folytatása más eszközökkel. Más, radikálisabb eszközökkel. Még Rejtő Jenő, a sokak szerint ponyvaírónak tartott író „Az utolsó szó jogán” című életrajzi humoros munkájában is ezt a nézetet vázolja, nem is alaptalanul, hisz az 1920-as évektől szemtanúja lehetett egy kontinens militarizálódásának. Olyan időszakban élt, amikor a katonai erőfitogtatás menthetetlenül háborúhoz vezetett. És ebben a folyamatban a terrortámadások rendszerint indítórugók, vagy pedig a különböző akciók sikeres segítő-akciói voltak.
A terrorakciók a háborús események egyik fajtája. Kialakulásukhoz a háborús stratégia vezetett. Háborús időszakban a háborúban részt vevő valamennyi partner terrorista célpont.
De mi a helyzet a béke időszakában? A nagyon pesszimista katonai vezetők szerint a békének két állapota van: A háború vagy hidegháborús feszültség csökkenésének időszaka és a háborús készülődés időszaka. Bármennyire is nem szeretném, a történelem sajnos ezeket a nézeteket igazolja. Abszolút béke még nem volt a világban. Az ember, amióta él a Földön, mindig harcban állt valakivel. Vagy harcolt, vagy fenyegetett, vagy erejét fitogtatta. Ha nem is katonai erődemonstrációval, hát politikai eszközökkel.
A terrorizmus a háború egy formája. Noha csak lokálisan jelentkezik, egy ennél sokkal szélesebb célt igyekszik megvalósítani. Ilyen szempontból kell tehát megvizsgálni, hogy hogyan és miért válhat egy ország, közösség háborús célponttá.
a.)  Erődemonstráció – Bármennyire is fegyverkezik egy ország, bármekkora hatalmat képvisel, mindig is igyekszik a lehető legkisebb veszteséggel, majdnem hogy békés úton a saját javára megoldani a kialakult konfliktust. Ha a másik fél elhiszi, hogy lehetetlen az ellenállás, könnyen megadja magát. Ebben az erődemonstrációban nagy szerepe van a terrortámadásoknak. A fegyverek nyelvén beszélve ugyanis ezek a támadások azt mondják, hogy a fenyegető fél ellen nincs védelem, a másik fél kiszolgáltatott helyzetben van. Nem tudja, nem birja magát megvédeni.
b.)  Érdekek megvalósítás – A terrorizmus kialakulásának kezdetén ez volt a cselekmények egyetlen célja. Ezért ölte meg az osztrák trónörököst Szarajevóban a szerb Gavrilo Princip, ezért ölték meg Marseilleben a szerb királyt, ezért ölték meg Julius cézárt, Lincoln amerikai elnököt. És szinte biztos, hogy ez vezetett Attila hún fejedelem halálához is.
c.)   Megfélemlítés – Manapság ez a leggyakoribb ok. Talán egy kicsit összemosható az a.) pont alatt szereplő célokkal, de van a két cél között különbség. Az erődemonstrációnál a terrorcselekmény rendszerint híres és fontos emberek, vagy jelentős gazdasági és katonai célpont ellen irányul. A megfélemlítés esetében a célpont rendszerint az egyszerű kis emberek. Ilyen volt a maffiavilág idején az Egyesült Államokban a bandaháború során a maffiaranglétra alacsonyabb fokán levő emberek megölése, vagy azok az üzletek felgyujtása, akik nem voltak hajlandók védelmi pénzt fizetni. De ilyen volt a Kristályélyszaka és a tehergépkocsikon hozott bányászok magyarellenes akciója is Erdélyben. Mig az Erődemonstrációnál fontos, hogy ki vagy mi a célpont, addig a megfélemlítésnél csak az a fontos, hogy beszéljenek róla. Legyen sok halott, vagy a halottak rársadalmi helyzete adjon okot arra, hogy az akcióról hírt adjanak. Ha megölnek öt-tíz embert egy kőrzetben, akkor ez ugyan hír, de nem olyan hír, amely feltétlenül a lapok első oldalára kerül. Ha megölnek öt ugyanazon nemzetiséghez tartüzü embert, akkor ez az akció az emberek egy csoportjának megfélemlítésére irányul.

Mindezt figyelembevéve miért vállhat egy ország terrorista célpontá?
Számtalan ok létezik. És a történelem igazolta, hogy ilyen okokat szinte naponta tud szülni. Az okok meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy terrorakciókat nem csak reguláris hadseregek, országok szerveznek, hanem különböző érdekcsoportok is. Az Észak-Ir felkelést a hitleri Németország segítette, a spanyolországi terrorakciókat pedig a fasiszta országok reguláris hadseregei indították el. De Kenedy elnök meggyilkolását, a nizzai merényletet vagy a londoni metrotámadást már érdekcsoportok követték el. A jelenlegi helyzetben és a történelmi ismeretek alapján ezek az okok a következők lehetnek:
-       Vallási ellentétek (Ez zajlik jelenleg Ázsiában, Afrikában és Európában is. Ez egyébként a konfliktusok kialakulásának egyik leggyakoribb oka.)
-       Nemzeti ellentétek - többség és kissebbség viszonya
-       Nemzeti ellentétek – országok közötti viszony (területi igények, vélt vagy valós háborús sérelmek megtorlása)
-       Szegénység (régiók közötti gazdasági különbségek)
-       Élelem és vízhiány
-       Gazdaságilag jelentős területek megszerzése (bábyavidékek, bagy gazdasági központok, fontos közlekedési csomópontok)
-       Mert egy ország nem akarja anyagi eszközeivel támogatni érdekcsoportok érdekeinek megvalósítását (Mondjuk nem ad szociális támogatást a migránsoknak)
-       Mert egy ország nem engedi át a területén más országok, vagy érdekcsoportok embereit (migránsok feltartóztatása)
-       Mer egy ország gazdasági és jogi rendszerével igyekszik gátat vetni a rombolásnak, rendszertelenségnek, erőszaknak
-       Politikai diktatúra, diktatórikus rendszerek kialakulása, amikor az ellenzék úgy érzi, nem marad demokratikus fegyvere a magának büntetlenül mind többet megengedő hatalmon lévő politikai csoportok ellen (Ez volt jellemző a második világháborót megelőző terrortámadásokra, az anarchista csoportok támadásaira is, mind a fasiszta és fasizálódó, mind a szocialista országokban).

Sorolhatnám tovább, hisz még számtalan olyan okot lehet találni, ami miatt valaki, vagy valakik úgy érzik terrorakciót kell szervezniük. De azok a legfontosabb okok, amelyek miatt az európai ember úgy érzi terrorveszélyben van, a fentebb felsoroltak között vannak.
Mit lehet tenni a terrorveszély felszámolására? Teljesen felszámolni szinte lehetetlen. De csökkenteni kell a veszélyt. A terrörtámadás a szervezettségre, rendre irányul. A védekezés legfőbb irányvonala a rend és a szervezettség megvédése. Minél teljesebben és minden áron.
Persze, lehet elnézőbbnek engedékenyebbnek lenni. De a történelem azt igazolta, hogy ezért még nem lett kevesebb terrorcselekmény. A terror ellen inkább harcolni kell. Ha lehet nem fegyverrel és háborúval, hanem inkább gazdasági eszközökkel és jogi rendszerrel. A problémát ott kellene megoldani, ahol keletkezett. Közben azon kellene dolgozni, hogy a konfliktusos helyzetből minél kevesebb legyen. A politikai helyzet lehetőséget adjon a demokratikus problémamegoldásra és ne a hatalom erőfitogatása legyen. Az emberi egyenlőség és a teljes térség egyenlő fejlesztése, az elmaradott régiók felzárkóztatása legyen a cél. Stabil, igazságos és olyan jogrendet kell alkotni, amely ahelyett, hogy valakit kiemel és annak előnyjogot ad, mindenkire egyformán vonatkozik. És ezt a jogrendet be kell tartatni. Például: senki nem mehet át egyetlen határon sem személyiségét igazoló papírok nélkül, senki nem hirdetheti vallását mások vallási nézeteinek kárára, mindenkinek joga van az anyanyelvére, a tanulásra, a munkára. Szociális juttatásra csak adott feltételek mellett jogosultak az emberek, hisz ezek a jogok előfeltételekhez kötöttek, de ezek a feltételek mindenkire egyformán vonatkozanak...

Van Európában olyan ország, amelyik nem ezek alapján nem lehet terrorista célpont? Szerintem nincs, ha csak valamelyik miniállam nem kerül ilyen helyzetbe. A terrorizmus elleni védelem szakszolgálatok, országos szervek feladata. De ebben mindenképpen részt kell vállalnia az egyszerű embereknek is, elvégre az ő jövőjükről, sorsukról van szó. Hogy mit tehetnerk? Nos erről a következő részben lesz szó. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése