2017. augusztus 31., csütörtök

Terrorista támadás

Terrorista támadás az iskolás gyerekek ellen


A terrorizmust elemezve az utóbbi időben három jelentős változást állapíthatunk meg:
1.    A célok – Mig a terrorizmus első időszakában a célpont a kiemelkedő vezető emberek és a katonai, esetleg infrastrukturális (repülőterek, vasutak, telefonközpontok, stb), illetve gazdasági objektumok voltak, addig ma már a célpont egyre inkább az egyszerű, hétköznapi ember. Ennek oka az, hogy a terrorista szervezetek már nem csak a támadás katonai eredményére törekszenek, hanem félelemkeltéssel, a társadalom biztonságérzetének csökkenésével, illetve pánikkeltéssel igyekeznek elérni céljaikat.
2.    A célpont – Mint azt az előző pontnál is mondtam, a megváltozott célok miatt megváltozott a terrortámadás potenciális célpontja is. Mivel a korábban „értékes terrorista célpontnak” számító embereket, csoportokat (rendőrőrs, katonai egységek), objektumokat, rendszereket egyre jobban védi a társadalom, a kevésbé védett embercsoportok váltak célpontul. Ezen a csoporton belül különösen azok a csoportok váltak veszélyeztetetté, amelyeknél a terrortámadásra különösen érzékenyen reagál a társadalmi közösség. Ezek a gyerekek, iskolás tanulók, anyák, terhes nők, fiatalok, betegek. A terrorizmus elleni küzdelemben a jövőben fokozottan kell dolgozni azok a helyek védelmén, ahol ezek az emberek nagyobb számban megfordulnak.
3.    Terrorista fegyverek – mig korábban az összetett és bonyolult terrorista támadások miatt komoly, nehezen beszerezhető fegyvereket használtak a terroristák, addig ma már a legegyszerűbb fegyverek használatára törekszenek. Olyan fegyvereket igyekeznek használni, amelyeket bárki bárhol beszerezhet. A leggyakrabban ezek az eszközök nem is fegyverek, hanem szerszámok, gépek, járművek.

Az iskolaév alatt az iskolás gyerekek sebezhető célpontot képviselnek. Nagyon sok kis településnek nincs saját iskolája. Innen a gyerekek valamelyik közeli városi iskolába járnak és rendszerint autóbusszal mennek iskolába, illetve autóbusszal térnek haza. Nem ritka eset, hogy az órák vége után a gyerekek az iskola előtt várják a diákbuszt, vagy valamelyik közeli autóbuszmegállóban várakoznak, játszanak. Ez a célcsoport legsebezhetőbb helye.
A veszélyt nagymértékben csökkenti, ha a gyerekeket a szülők személyautóval viszik iskolába, illetve a tanítás után személyautóval viszik haza. Ilyenkor az iskola feladata csak az volna, hogy az érkező gyerekek, vagy a szüleiket váró tanulók ne az utcán, az iskola előtt a járdán vagy a téren várakozzonak, hanem valamilyen zárt iskolaudvarban töltsék az időt, amelyet személygépkocsik áttörése ellen védelmet jelentő kerítés és zárt járműkapu nyujt védelmet. A forgalmat gyalogos kapun keresztül lehetne lebonyolítani, aminek szélessége semmiképpen sem szabadna, hogy 1,2 méternél nagyobb legyen. Ez a szélesség gyalogos forgalomra elegendő, de az autók számára lehetetlenné teszi az áthajtás. Fontos, hogy a kapuk oszlopa kellően szilárd legyen. Ugyanígy fontos, hogy a járműkapu állandóan zárva legyen és csak indokolt esetekben, rövid időre, egy-egy jármű be vagy kiengedésének idejére nyissák megy és a jármű áthaladását megbízott személy, portás, iskolagondnok, ügyeletes tanár felügyelje.
Ha a tanulók iskolabuszokkal érkeznek és távoznak az iskolából, a legjobb volna, ha ezek az iskolabuszokat megfelelő módon beengednék az iskolaudvarba és ott történne meg a gyerekek ki és beszállása. Ha erre nincs lehetőség, arra kell törekedni, hogy az iskolabusz megfelelő védelmet nyujtó megállója minél közelebb legyen az iskola épületéhez, védett kertjéhez, udvarához és a tanulók minél gyorsabban és minél rövidebb uton az épület és udvar védelmébe tudjonak kerülni.
Hasonló elvek szerint kellene megszervezni azok a városi vagy városközi buszok megállóját is, amelyek nagyobb létszámban szállítanak iskolásokat. A szállítóvállalatok és iskolák valószínűleg csak nehezen szánják majd rá magukat ezek a megoldások alkalmazására, mivel az a már berögzött szokások megváltoztatását és plusz feladatokat, építési költségeket is jelenthetnének.


Az iskolás gyerekek gyakran mennek szervezetten városnézőbe, keresnek fel egy-egy emlékművet, parkot. Gyakran mennek moziba, színelőadásra is. Ilyenkor mindenképpen előre meg kell szervezni az útvonalat, mégpedig ha csak lehet, így, hogy minél kevesebbszer keresztezze a járműforgalmat és elkerülje a forgalmas útvonalakat. Jó, ha olyan gyalogos útvonalat választanak a szervezők, ahol a járdákat biztonságos fasor, karók, vagy magasabb járdaperem választja el a közúti forgalomtól. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése